Imre: 1972. szeptember 1-jén született Budapesten.
Jellemző rá, hogy mielőtt tenne valamit, azt alaposan meggondolja, és hogy csak azt hiszi el, ami kézzel fogható. Ennek ellenére foglalkoztatják a misztikus dolgok is: például hisz a lélekvándorlásban és egy emberfeletti erő létezésében, amely a világot ilyen szabályszerűen létrehozta és irányítja.

Már nagyon kicsi korától kezdve vonzotta a labda (legyen az ping-pong-, tenisz-, tollas- vagy focilabda), ezért 9 évesen az Úttörő Stadionba (ma Margitszigeti Atlétikai Centrum) kezdett labdarúgó edzésekre járni, 10 évesen azonban már a Ferencvárosi Torna Club növendékei közé tartozott.

Edzői többek között Serli Sándor és Viczkó Tamás voltak. Edzőtársai között volt többek közt Sebők Vilmos, Lisztes Krisztián, Hrutka János, Vincze Ottó és Zavadszky Gábor.

Általános iskolába a III. kerületi Kelta utcába járt, ahol jó tanuló volt annak ellenére, hogy tanítás után hazarohant ebédelni, onnan a Népligetbe a kétórás edzésre, majd ismét haza, s így nagyon kevés ideje maradt a tanulásra.
Az általános iskola befejezése után a Szent István Közgazdasági Szakközépiskolába felvételizett, sikerrel. Az évfolyam 'C' osztályába járt a pénzügyi ügyintézői szakra.

Az igazgatóhelyettes, Patonyi László volt akkoriban az edzője az iskola futballcsapatának, amelybe Imi gyorsan bekerült. Ezzel a csapattal minden évben részt vettek külföldi tornákon: az első évben New Yorkban és Minneapolisban, a másodikban Rio de Janeiróban jártak, a harmadikban Európát utazták be, a negyedikben pedig Sidney-ben és Dél-Koreában játszottak.

Amikor az Amerikai Egyesült Államokban voltak, Imi vett magának egy kisebb szintetizátort és ezen kezdett el - már itthon - zongorázgatni. Szülei látták tehetségét, így 1988-ban beíratták Esze Jenő zongoratanárhoz, akihez ezután 6 évig járt.

Első zenei sikereit is a futballal kapcsolatosan szerezte, hiszen a külföldi versenyek alkalmával a szálloda bárjában általában álló zongorán Imi a csapattársait szórakoztatta. Ezek a kis esti fellépések máig is nagyon szép emlékek számára.

Természetesen nem hagyta abba a focizást, hiszen már gyermekkorától nagy álma volt, hogy híres futballista lesz.

Egyenes úton haladt az álom megvalósítása felé, az FTC csapatával ugyanis 1990-ben megnyerték az Ifjúsági Magyar Bajnokságot, 1992-ben pedig a Junior Magyar Bajnokságot.

1992-ben Imi dereka megsérült (csigolyaletolódása van), ezért az orvosok tanácsára fel kellett volna adnia a focit, de ezt nem tette meg. Mivel a Fradival nem tudott szerződést kötni, egy évig a pesti REAC-ban másodosztályban, majd két évig Alsó-Ausztriában játszott.

Ekkor kereste meg testvére, Viktor az alakuló V.I.P. együttessel kapcsolatban. Imi azt gondolta, hogy a foci mellett elzenélget, de az Eurovíziós Dalverseny magyarországi döntője után, februárban érezte, hogy ez nem fog sikerülni, így eljött ausztriai csapatától. Az első számú hobbijából munka, a munkájából pedig hobbi lett. Ő írta többek közt a Rohan az idő című dalt.

1999 augusztusában nagy fordulat következett be Imi futballista pályafutásában: az I. osztályú BVSC FC tagja lett, így Ő az első olyan élvonalbeli zenész, aki egyben NB I-es labdarúgó is.

2001 tavaszán feloszlott a V.I.P. együttes, a búcsúkoncerten Imi már gitáron is játszott. Pár hónappal később a zenei pályafutást Viktorral folytatta tovább R-port néven, s azóta is járják az országot, filmzenéket írnak, illetve különböző más előadók produkcióiban vesznek részt zeneszerzőként, szövegíróként (Imre írta Lola Titokban álmodoztunk című dalát, mely a Tibor vagyok, de hódítani akarok c. film betétdala lett).